Nem új, csak más

Ha van alkotókedve valakinek, az már egy adomány. Mindenki megpróbálhat verset vagy prózát írni, festeni, rajzolni, képeket, embereket, jeleneteket kitalálni, ruhát varrni, kézimunkázni, idomvasból tárgyakat készíteni, fúrni, faragni, de ha történetesen óvodás, saraznia is lehet,  hogy létrehozza a világa kicsinyített mását. A ronda kis kupacra mondhatja: ez itt egy mézeskalács. Ki merné megcáfolni? Ki venné el embertársa, gyerekpajtása kedvét az alkotás örömétől?

Mégis, mitől függ, van-e bátorságunk kilépni a szokványos megoldások közül, van-e annyi kurázsi bennünk, hogy nem érezzük szabályszegésnek, ha másképpen próbálkozunk valamivel, mint ahogy addig tettük, vagy a recept, az előírások megkerülésével, saját fejünk szerint hozunk létre valamit?

Mondjuk, egy lecsót. Nincs két egyforma ízű, még akkor sem, ha azonos  alapanyagokkal dolgozunk. Ámbár, a kreativitás a konyhában a legegyszerűbb ész-játék. Ősanyáim brillíroztak e téren, én meg mindent megsütök, aminek a receptje megvan, csak nem teljesítem az előírásokat, miből kevesebbet, miből többet adok hozzá, ízlés szerint.

 

Az egyéni megoldások híve a testvérem is. Jó érzékkel süt-főz, öröm számára az alkotás a gázsparhelt mellett. Ő különben másképpen is tevékeny: harmadik kiadásban jelent meg most nyáron a kétkötetes tankönyve ipari tanulók számára a karosszérialakatosok tanulnivalóiról. Figyelemmel  követtem a munkáját, amíg írta, nem könnyű mesterséget tanít még a modulok és márkaszervizek egyen-követelményeinek korában sem. Azt szerettem legjobban a tesóm munkájában, hogy harminc év pedagógusi gyakorlat sem törte meg a hitét abban, hogy tud hatni a gyerekek érdeklődésére, hogy tud újat felmutatni a tesztre épülő unalmas, kitölteni való feladatlapok megírásában, és nem veszi el a kedvét a férfi tanárok lenéző "na ugyan, mit tud egy nő" magatartása. Nem engedte, hogy ilyesmivel rontsák a kedvét és hivatástudatát, mellesleg egyik bírálója se tudott felmutatni még egy szakcikket sem, nemhogy egy kétkötetes, több éven át érvényes tankönyvet. A tesóm példája szerint a kreativitás mellé szorgalom, önbizalom és kiterjedt tudás is szükséges, ha eredményesek akarunk lenni.

 

Van persze kevésbé látványos megmutatkozása is a kreatív hajlandóságnak. Életem párja kifogyhatatlan az ötletekben, hogyan végezzen el egy többemberes feladatot egymaga. Például:Kőműves munkához nem kevés vizet kellene följuttatni a padlásra. Az üres malteros ládát a padláson az ablakhoz vitte. A locsolócsövet a kertből a padlásablak alá  helyezte, rákötött egy kötelet, és fölhúzta a ládához. Én vártam a csapnál, mikor nyissam ki, ezt mobilon üzente, majd azt is, mikor zárjam el a csapot, miután szépen fölment a víz a padlásra. Az öreg diófát is egymaga vágta ki. Aztán épített egy szilárd belső kerítést a meglévő mögé, hogy oda futtassa föl a japán örökzöldet. Rozsdamentes acélhálót feszített ki az előzőleg betonnal kibélelt üregekbe állított fém rudak közé. Számos más egyedi megoldása a legmélyebb tiszteletet váltja ki belőlem.
A rendszerváltozás idején több könyvkiadó haldokolni kezdett, picire zsugorodott az állami támogatás, profiltól függően némelyik akár meg is szűnhetett volna. Párom könyvkiadójában is  ez volt a helyzet. Akkoriban terjedőben volt  a számítógépek irodai illetve otthoni használata, de az informatikai alapokkal még hadilábon állt a nagyközönség. Ezt a piaci rést használta föl mint a kiadó egyik vezetője  a számítástechnikai szakkönyvek gyors lefordíttatásával,  a kockázatvállalással,  egy  másik profil megközelítéséhez partnert találó vezetői magatartással és nagyon sok intellektuális ráfordítással, amelyek a túléléshez segítették a könyvkiadót.

 

Az én munkahelyemet felszámolták és nyugdíjba küldtek. Eleinte nagy veszteségnek éreztem a megszokott feladataim elvesztését, nem is tudom, kreativitásnak lehet-e nevezni az alapot, amin működőképes voltam egész életemben. Minden esetre néhány év vegetálás kivételével mindig találtam valami mást, amit megismerhetek, megtanulhatok, kitölteni az űrt, amelyet különféle egyéb veszteségeim hoztak létre. A rendszerváltozás utáni kertészkedés nagy élmény volt, tényleg alkotói hozzáállás kellett a fölfedezéshez és az alkalmazásokhoz, máig gyarapítom az ide vonatkozó ismereteimet. Most éppen tervezem, hogy megpályázom a "Madárbarát kert" elismertetését, egyúttal a kitüntetésekre hangolt sváb falu se fogja dzsumbujnak nevezni gazdagon zöldellő, másképpen ápolt kertünket. Ez azért fontos, mert itt nagy divat a térkövezés, kivágják a fákat, legfeljebb tujákat telepítenek katonás sorokban a falak elé. Körben hegyek, ligetes lejtők, gondozott füves tisztások veszik körül az élőhelyünket, én csak azt szeretném, ha a madarak, a sünik, a kisemlősök, a hasznos rovarok  is jól élnének a mi társaságunkban.

Kreativitás alulnézetből: esetleg ilyen címen ajánlhatnám figyelmetekbe ezt a bejegyzést.