Az első, ami eszembe jut a rádióról, az Beethoven. A mesés zöld varázsszem, ami olyan különösen fénylett. Az egyik billentyűje kicsit repedt és törött volt, de évtizedeken keresztül szépen szólt és én imádtam a fényeit.Nos igen, a rádiónk egy Beethoven volt.
Még nagyon kicsi voltam, talán úgy 4-5 éves, de már attól az időtől kezdve remek játékunk volt a rádióhallgatással. Apa a keresőt tekergetve más és más adókat fogott be, nekem pedig ki kellett találnom, milyen nyelven beszélnek. Hamar és könnyen felismertem a németet, az angolt, a franciát, a spanyol és az olasz kicsit nehezebben ment, de a sok olasz vers dallama, amiket Apa szavalt nekem, segített. A szláv nyelveket nem igazán tudtuk beazonosítani, csak tippeltünk. (eléggé szégyenlem is, hogy egyetlen nyelvet se tanultam meg tisztességesen....)
Ha olyan zenét sikerült találni, ami a szüleim kedvére való volt, Apa vezényelt a szoba közepén én pedig ámulva figyeltem, milyen lelkesen dirigál. :) Persze Beethoven volt a kedvencem. A IX. Meg a Sors.
Ebből a kora kisgyermekkori időből a focimeccs/rádió emlékem is nagyon éles. Talán még drága anyai nagyapám is élt, és a család férfitagjai együtt hallgatták a meccset...Ma ez már szinte hihetetlen, mi volt élvezetes kép nélkül.:) Később a "vadásztölténygyári" kapcsolatok révén lett televíziónk, egy Munkácsy, de ha azon nézték a meccset, lehalkították és a rádióból Szepesi közvetítését hallgatták. (Vitrayról mindenképp a műkorcsolya tévés közvetítéseire asszociálok)
62 karácsonya bánatot és könnyeket hozott, meghalt Nagyapa. Pár hónap alatt elvitte az alattomos kór. Anya egy akkor még ritkaságszámba menő táskarádiót vitt be neki még a nyáron a kórházba. Ez a rádiócska sok sok évet megért, behorpadt az eleje, kifakult, igencsak öregecske volt, de szólt bőszen és kicsit ugyan recsegőn, de vihettük magunkkal mindenhová. Konyhába, kertbe, főleg a nagy málnaszedésekre emlékszem, amikor kissámlin ültünk a málnásban, sokszor órákon át, és a rengeteg érett málnából szörpöt csináltak, Anya és Nagyanyám.
Aztán jöttek az algériai évek. Majd én hazakerültem nagymamikámhoz. A konyhában a kis zöld rádióból a Szabó család szólt, igyekezett nem elmulasztani.Esténként az Amerika hangját hallgatta, a Szabad Európát nem kedvelte annyira, azt mondta túl reakciós. Ebből még nem sokat értettem. A mese, - emlékeztek?: "Jó estét Gyerekek, remélem ágyban vagytok már"- ami érdekelt.
Algériából, a második hazajövetelemkor hoztam egy táskarádiót, vagy 20 évig remekül működött, de persze a márkájára nem emlékszem. Talán Philips volt. Jóval méretesebb, mint az öreg kis zöld, és még kihúzható antennája is volt.
A kamaszévekben a már emlegetett Luxi, meg a Komjáthy féle "Csak fiataloknak" nekem nem volt állandó rádiózós műsor. De persze azért szerettem és hallgattam is néha. A vízállásjelentést viszont imádtam...Hogy miért, arról már fogalmam sincs :)))) A hajóvonták találkozása tilos, ez volt a kedvencem. És persze tudtam sorban, mit mi fog követni a felsorolásnál. Mára teljes feledésbe merült ez a teljesen felesleges "tudásom".
Mikor saját otthonunk lett, talán ez a rádió volt velünk egy ideig. A rádióval való játék nálunk a "Ki nyer ma?" lett. Fél egykor kezdődött, azt hiszem. Kb. két óvodáskorú aranyhajúnkat akkor ebédeltettem. Játék és muzsika 10 percben. Amikor ezután felhangzott, hogy "Aki kérdez:..." -mi mindhárman tippeltünk, hogy aznap vajon ki fog kérdezni. Czigány György, Meixner Mihály, vagy más...Jó kis játék volt, no meg a zenehallgatást is élveztük.
Ahogy teltek az évek, a rádió kiszorult velem a konyhába. Főként a hétvégi főzés-sütés körítéseként. A 168 óra és a Gondolat-jel nélkül nem telhetett el a szombat délután és a vasárnap délelőtt. Szinte gyászként éltem meg, amikor alávaló és galád módon elbántak Mester Ákosékkal....
Ma már nem hallgatok rádiót. Zene mindig szól, ha a konyhában teszek-veszek. De a saját spotify-os válogatásom, minimális reklámmal, viszont nélkülözve minden hírt, szólamot és politikai együgyűséget. :)
Majd' elfelejtettem:
...és Kiss Gyöngyi...
VálaszTörlésÓ, ezek a varázsszemes, majd később táskarádiók mennyire hozzátartoztak az életünkhöz! Visszatekintve kiderül, hogy nélkülük ma szegényebbek lennénk minden tekintetben. Gondolatébresztó a bejegyzésed!
VálaszTörlésAz LGT zenéje, s mellette a mérnökök tervezte rádiók látványa elüdítő volt. Köszönöm.
VálaszTörlés@mick: találtam, nem az én érdemem, de tényleg élvezetes a sok régi rádiót látni zenehallgatás közben :)
VálaszTörlésEgyébként meg: Boros Anikó. Is. A teljesség igénye nélkül :))))
Ó, a vízállásjelentés! :) A Tisza Ágerdőmajornál..., ez a helységnév annyira tetszett, emlékszem. Ma is van újra jelentés, de zenét is adnak alatta és az nagyon zavaró.
VálaszTörlésA többi is, mind, amiről írsz, kedves, régi emlék...
Apatinnál apad.
VálaszTörlésSokmindent eszembe juttattál te is, kedves E.! A vízállásjelentések! Nem is tudom, miért hallgattam annyit! talán mert a hírek előtt (vagy után?) voltak, s a híreket szerettem hallgatni... A "Ki nyer ma?" is...
VálaszTörlésMost látom, annak ellenére, hogy tényleg van hasonlóság, mennyi mindent kifelejtettem a repertoáromból, pedig én is hallgattam. Még a bánat is közös, már ami a nyelveket illeti. :)
VálaszTörlés