Holtomiglan-holtodiglan

Nem, nem volt ez klasszikus, nem volt ez házasság, de az első volt, az igazi volt és titkos. Titkos, lángoló szerelem. Évekig tartott, aztán abbahagytuk, aztán házasságot kötöttem - mással, ő is mással élt házasságban, aztán fellángolt, megszelídült,  aztán úgy intéztük, hogy dolgoztunk közösen pár ügyön, munka kapcsán gyakran találkozzunk, hetente, kéthetente együtt ebédeltünk valahol, ahol össze tudtunk futni, aztán autóbalesetet szenvedett. Válságos volt az állapota. A titkárnőjével üzent nekem, menjek be hozzá a kórházba. Ott feküdt a kórházi ágyon lebegett az ébrenlét, az álom, a lét a nemlét határán, ott által az általam ismeretlen családja körében, senki nem ismert, én tudtam, hogy ki kicsoda, ők nem hiszem, hogy tudták ki vagyok , egyik kezével az én kezemet fogta, másik kezével a felesége kezét. Mi meg szorítottuk és nem engedtük, hogy átcsusszanjon azon a határon, hogy elmenjen...

Aztán elvált,  aztán én is elváltam, de a válásomkor megismertem a férjem beadványában a ő keze munkáját... - nem örültem neki, de nem szóltam.
Nem szóltunk.  Ezzel eltelt vagy 18 év... a telefonszáma ott volt  minden új telefonomban, de nem hívtam. Ő se.
Aztán tavaly nyár  végén augusztusban egyszer vele álmodtam, Intenzíven, valósághűen, beszélgettünk aztán elköszönt, hogy megy, várják.
Reggel még eszemben volt, hogy felhívom. de mint minden ilyen terv, csak elodázásra került, aztán nekem is bajom volt, magammal voltam elfoglalva. Elmaradt.
Októberben  egy facebook oldalon láttam megosztva a fia augusztus végi közleményét, hogy édesapja váratlanul meghalt, és csak egy szál virággal emlékezzen mindenki rá a temetésén- ami augusztus végén  ekkor és ekkor lesz.

Mégse ment el búcsú nélkül. De most már örökre úgy marad, hogy nem beszéltünk.

Amíg ifjak vagyunk ez a holtomiglan-holtodiglan olyan messzi, megfoghatatlan ködös távlatokban lebegő valami. Aztán egyszer csak arra ébredünk, hogy  már nincs is olyan messze, már meg is történt- és hogy erre sem voltunk felkészülve. Pedig most már kéne. Legalább felkészülni, mert ha nem, akkor is itt lesz...

A fia - akivel egyébként nem ismerjük egymást- pár hónapja egy közös szakmai facebook csoportban  rám üzent, hogy  adjam már meg az elérhetőségemet, mert beszélnünk kellene.
Megadtam.
Még nem keresett.
Nem tudom mi lehet az, amiről ismeretlenül beszélni szeretne velem.