2019. április 13., szombat

Búcsúzunk...


Kapitány Gabriella
1948-2019


8 megjegyzés:

Rozsa T. (alias flora) írta...

Gabi... Megrázott a hír, pedig sohasem találkoztunk, mégis mintha ismertelek volna egy kicsit. Küldtél nekem egy könyvet, hosszú ideig vadásztál rá antikváriumban (Illés Endre), én pedig elküldtem Guy Goffette verseskötetét, francia-magyar változatban, saját dedikált példányomat, hiszen már nem lehetett megkapni boltban. Kis dolgok ezek, más szemében talán jelentéktelen morzsák, de én őrzöm őket.

Ági írta...

Tavaly májusban, amikor megtudtam, hogy emléktáblát avatnak az iskolánk helyén, megírtam ezt neki, hátha nem tud róla és eljönne. Akkor derült ki, hogy már az utcára is csak ritkán megy ki, minden méter megtétele nehezére esik. Azt írta: "nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy én vagyok az, akit elesettnek, segítségre szorulónak látnak."
Nyugodjék békében!

klaribodo írta...

Ezt írta nekem is, amikor a gyógyvizes Paskál-fürdőt ajánlottam megújulásra, hiszen ott lakott a közelben. Nem hittem, hogy ennyire beteg. Drága-kedves Gabi! Köszönöm, hogy figyeltél rám, köszönöm a könyvet, a leveleket. Legyél jól ott, ahol most vagy!

Névtelen írta...

Gabi...Nincs szavam....
Megdöbbentett. Hát innen is elfogyunk majd szép lassan...?!
Vigyázzatok nagyon Magatokra, Lányok!
rhumel

mick írta...

Emberi sors! R.I.P!
Kicsit kakukktojásként
Mick

Kelemen Éva írta...

Nagyon elszomorított a hír Marla B. oldalán, melyben lányod üzent a régi ismerősöknek: márciusban megállt a szíved. Bár én csak a blogbejegyzéseiden keresztül ismertelek, most újra minden írásodat elolvastam, olyan érzésekkel, hogy nem írsz már újabbakat nekünk, mert "elutaztál", de a távolból is követsz minket, mint ahogy mi is mindig emlékezünk Rád.

martine írta...

Ó, ez most nagyon szíven ütött ismeretlenül is! Azt hittem, a bloggerek örökké élnek...

Rozsa T. (alias flora) írta...

Nem, és haláluk híre sem érkezik meg minden alkalommal...