2018. november 6., kedd

Könyves krónika

   Talán a könyvekből van a legtöbb ebben a házban! 1990-ben, amikor ide költöztünk, a
icipici töredék 
legnagyobb élvezetet, azt hiszem, az okozta, hogy végre minden könyvünk egy helyre került. Addig csak töredék részét vihettük magunkkal Szentes, Algéria, Laon, Berlin, Libourne, majd Isztambul felé, konténerben, hajón vagy kamionban. Az a bizonyos töredék persze mindig gyarapodott, hiszen Gilbert-t életében sosem láttam könyvet kidobni (mint ahogy és is csak kettőt dobtam ki eddig: 2 mai nagyon sikeres francia írónő 2 könyvét, melyek olvasása  -  pedig nem is végig  -  nagyon megviselt). Amikor Laon-ban pakolta a szállító a könyveinket a kamionba Libourne felé 1982-ben, nem győzte mondani: "Van még? Sosem láttam  még ennyi könyvet! El is olvasták mindet?..." Azóta sokkal több van.
  Kalandom a könyvekkel kb. 6 éves koromban kezdődött, amikor először szótagolva silabizáltam a szavakat, majd egyszercsak győzedelmesen egybeolvastam a szótagokat. Varázslat volt! Máig is fel tudom idézni az érzést magamban. Attól kezdve betűimádó lettem. Többször is megírtam ezeken a blogokon, hogy egy időben még evés közben is volt a térdemen könyv vagy újság, jobb híján agyonolvasott Kincses Kalendárium is megfelelt, csak betű legyen. 
   A családban nem sok könyv volt az imádságos könyveken kívül, azokat se forgatták gyakran. Nem volt ilyesmire idő. Nagyszüleim az olvasásnak alig-alig ismerték az alapjait, korán kiadták őket "szógáni". Az iskola áhított paradicsomának kapuja zárva volt előttük. A 19. sz. vége felé járt, igaz, "rabszolgáknak", jobbágyoknak ("servus"  -  írta a plébánia anyakönyve 1848-ig) már nem számítottak, de valójában nem sokkal jártak jobban.
   Szüleim nemzedéke már több osztályt kijárt (apa hatot, anya két "polgárit" is a háborúig), a felemelkedés azonban csak a háború után kezdődhetett. A kommunisták a kultúrának mindig nagy jelentőséget tulajdonítottak a nép irányában, még akkor is, ha ez a kultúra cenzúrázott, kizsigerelt, agymosásra szolgáló szer volt. De a semmi után ennek is nagy értéke volt. Soha annyi könyvtárat, író-olvasó találkozót nem szerveztek vidéken talán azóta sem.
   10 éves korom körül beíratkozhattam a könytárba. Úgy éreztem, Ali baba kincsestárára bukkantam. Attól kezdve nem kaphattam szebb ajándékot egy könyvnél. A tanév végén majd leszakadt a karom a sok jutalomkönyv alatt, vittem őket haza a jövendő felfedezések izgalmas bűvöletében. 
   Egyetemista koromban már magam is vehettem az ösztöndíjamból, a különórák kis járadékaiból. A SZ.U-beli másfél év alatt sok könyvvel gyarapodtam, igaz, mindegyik a moszkvai, leningrádi magyar könyvesboltokból származott, annyira silány volt az orosz kínálat, mind küllemét, mind tartalmát tekintve. A nagy orosz klasszikusokra több évvel megjenésük előtt hosszú előfizetési listákra kellett feliratkozni...
   A szentesi Horváth Mihály Gimnázium tanári szobájában a könyvtárosunk mindig kirakott reggel egy csomó új könyvet megvételre. Részletekben lehetett fizetni, erre ment csekélyke fizetésem nagy része (1971. szeptemberében 1600 Ft-tal kezdtem... Ebből kellett a menzát és az albérleti szoba felét fizetnem, egy másik kezdő kolléganővel megosztva). A díványom fölé a házigazda szerelt fel egy nagy polcot, amit én bőségesen megraktam könyvekkel, szótárakkal. Egy éjjel nagy zajjal leszakadt a polc, a vastag deszkák, könyvek elborították a heverőt. Ha nem hét végén történt volna, amikor hazamentem szüleimhez, most nem lennék itt, hogy elmeséljem... Őrangyalom egyik beavatkozása lehetett.
   Mióta Gilbert meghalt, továbbra is veszem a könyveket, néha időm sincs elolvasni, de akkor is meg kell venni némelyiket, hátha eltűnik a piacról. Nyáron pár magyar nyelvű könyvvel gyarapodik az állomány. A ház három szintjének mindegyikét elárasztották. Mostanában arra gondoltam, kezdem őket elajándékozni. Természetesen azokon kivül, melyekhez különleges élmény kapcsolódik, s amelyeket szívesen újra meg újra elolvasok(...nék).
De mikor írom már meg az enyémet? Elkezdtem.

13 megjegyzés:

klaribodo írta...

A betűimádás hasonló élmény volt számomra is. Az újságban megjelent apróhirdetéseket is elolvastam, mert életet képzeltem hozzájuk. A könyvekről, verseskönyvekről nem is szólva. Megvannak még a karácsonyi ajándékba kapott könyveim a szülői, rokoni ajánló sorokkal, Bölcső és bagoly, A két kicsi hód, Georgikon, Az árnyból szőtt lélek stb. Mind ötvenes-hatvanas évekbeli kiadások. Nem is tudom, mit bírtak kilúgozni Móra Ferencból, Tamási Áronból, Tóth Árpádból a kommunisták. (Mint kommunista könyvkiadó jegyzem meg, bár fölöslegesen.)
A betűimádás mint élmény, fontosabb. A betű elvitt máshová, mint ahol vagyok. Máig segít élni.
Kedves soraid tanulságosak.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Klári, de jó, hogy ilyen hosszan hozzászóltál! (pl. az apróhirdetések: magamra ismerek, én is azért olvastam el mindent, azért, amit hozzájuk képzelhettem...)
Ami a kiadói világot illeti - s amit te belülről is ismersz - nem feltétlen a klasszikusokat vagy a gyerekkönyveket "lúgozták ki"...
De sok író nem is jelenhetett meg (ld. Márai, pl), esetleg tudta, miről, hogyan kell írnia,hogy megjelenhessen (öncenzúra). Olvastam Réz Pált, tanulságos, bár nem lepett meg.

Ami a betűimádást illeti, el nem múló betegség, mentőöv, időgép - minden. Csak a szemünk maradjon legalább épségben!...

Névtelen írta...

"Talán a könyvekből van a legtöbb ebben a házban!" - hú de ismerős mondat, ránk is igaz. :)
Nagyon jó volt olvasni, szinte előre ismertem minden sorodat.:)
Nekem nagy szerencsém volt, csak ritkán kellett könyvtárba mennem, Apa egyetemista korától kezdve gyűjtötte a könyveket,(még a háború utáni időkben kicsit üzletelt, csereberélt is velük.) Nekem gyerekkoromtól kezdve a könyv számított igazi ajándéknak, mindig azt kértem.
Mára ott tartok, lesem, hova is férne még könyvespolc a házban...Mi lesz velük, utánunk?!
Klári, ez a három szavas mondatoddal:"Máig segít élni." -mindent elmondtál. Itt, ebben a körben, ráadásul a könyv-témában szinte ennyiből is nagyon jól értjük/megértjük egymást...
rhumel

Kelemen Éva írta...

Rózsa! Írtál az őrangyalod vigyázó jelenlétéről a könyvespolc leszakadása kapcsán.
Én most arra kérem Őt, hogy vigyázzon Rád még jó sokáig, hogy a Te könyvedet is el tudjuk olvasni. (Részletekben is nagyon örülnénk neki:)))
Sok oldalról közelítettél a témához, mindet örömmel olvastam.
Azt viszont máig nem értem, hogy a 70-es évek elején hogyan történhetett meg, hogy a vidéki pedagógusok fizetése még a kétezer forintos határt sem érte el. (Budapesten bizonyára kicsit jobb volt a helyzet.)
Barátnőm édesanyja Kondoroson volt pedagógus, és állandóan azt hallgatom a barátnőmtől: "szegények voltunk!"
Visszakanyarodva a könyvekhez. Szerintem ajándékozd meg magad mindig a megkívánt könyvvel, azzal a mellé mondott belső gondolattal: ...mert megérdemlem! És bízni kell abban, hogy el is tudod olvasni.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Kedves E., szerencséd volt! Bár az is igaz, hogy könyvekbe temetkező szülei képe a fiamat sokáig az ellenkezőjére serkentette, s csak érettségi után lett belőle nagy olvasó...

Az olvasás - de az írás is! - segít élni, ebben mindannyian egyetértünk!

"Mi lesz velük, utánunk?" Ez a kérdés engem is meg-megkeres, de remélem, az utódoknak is lesz szükségük rájuk! Bár ami az én sok orosz és francia nyelvű könyvemet illeti, nincs sok illúzióm...

Rozsa T. (alias flora) írta...

Éva, köszönöm! Ilyen lassan melegedő Diesel motorral nem lesz belőlem Nobel-díjas, az biztos!

A kezdő tanári fizetésem valóban ennyi volt... Nem hiszem, hogy különbség lett volna a vidéki és a Bp-i keresetek között. A 3 év alatt, míg el nem mentem Szentesről Gilbert-rel Algériába, alig érte el a 2000 Ft-ot, sőt jutalmat se kaphattam a 3. évben, hiába érdemeltem meg, mondá az ig. helyettes, aki kiosztotta, mert most már van férjem, aki jól (3000 Ft) keres... Még szerencse, hogy kapta francia fizetését is otthon, amely ugyan szintén kezdő volt, de forintra váltva előnyösebb...

A hely- és időhiány ellenére még mindig veszek könyvet...

klaribodo írta...

Rózsa, a kiadói életnek is voltak időszakai, később önállósodtak szakma szerint. Réz Pál óvatosan és tapintatosan emlékezett meg a szépirodalom sorsáról időszakról időszakra. Szerencsém volt, hogy az ő köreinek értékrendjét tanulhattam meg elsőre. A Tények és tanúk nagy ráismeréssel ajándékozott meg.
*
A pedagógusfizetéseket hivatalosan összeállított bértábla szerint szabták meg. Én '63-ban 1300.-Ft kezdőfizetést kaptam a Béketelepi általános iskolában, a tanyai tagiskola osztatlan osztályában tanító kolléga ennél kevesebbet, mert csak főiskolát végzett.
Éva, szegények voltunk, ez tény. Apai nagyapám a háború előtt kántortanító volt Kárpátalján, ők volt, hogy szabályosan éheztek. Szegény környék volt mindig.(Kondoros is Békés megyében hasonló.)
*
Az ig. helyettes pofátlanul hazudott. A jutalmat nem szociális alapon, hanem a jó munkáért osztották akkor is.
Rhumelhez csatlakozom: legalább részletet mutass, ha lesz bemutatni való a könyvedből.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Klári, meg is mondtam a véleményemet az ig. h-nek, aki különben szimpatikus ember volt és nyilván nem csak saját döntést közvettett... Nyilván nem azért a relatíve kis összegért szóltam, hanem az igazságtalaságért, mert szememben is a jó munkáért járt (és abban az időben nagy lelkesen vetettem magam orosz és francia tagozatosaimmal a többletmunkába is!)... Valószínűleg mindenkiben volt egy kis irigység irányomban, pedig okuk nem nagyon volt rá...

*Ha megérem, hogy könyv lesz belőle, el is küldöm!

Kelemen Éva írta...

Klári! Igen, mint iskolában gazdasági területen is dolgozó ember, tudom hogy bértábla alapján és besorolással kapták a pedagógusok a fizetésüket. Mégis, amikor 2010-ben két volt debreceni pedagógus Budapestre került, ők maguk számoltak be arról, hogy Budapesten mennyivel kedvezőbb anyagi helyzetbe kerültek. Ezért gondoltam, hogy valami - általam nem ismert - okból mégis meg lehetett tenni, hogy a vidéki és fővárosi pedagógusok nem egyforma bért kaphattak. De tény, hogy részemről ez csak feltételezés volt.
A mai világban viszont egészen biztos, hogy a budapesti bérek jóval meghaladják egyes hátrányosabb helyzetű megyék béreit.
(Bocsánat, tudom hogy ez a fenti pár mondat nem a könyvekhez kapcsolódik.)

klaribodo írta...

Éva, tapasztaltam a különbséget a vidéki meg a pesti pedagógusok keresete között. Fél évet idefönn tanítottam, csakhogy a fővárosi iskolában igen találékonyan szervezték meg a plusz órák, a helyettesítések, a korrepetálásnak tűnő, de igazából magánórák jó pénzt hozó rendszerét. A jól kereső, magas beosztásban dolgozó szülők elit oktatásért elit juttatásokat nyújtottak. Otthon a telepi melósok meg a lumpen családok le se xx, sőt. Tehát nem a hivatalos bérek, hanem a lehetőségek teremtették meg az általad is megfigyelt különbséget.De ez régen volt, ma nem tudom, mi a helyzet.

klaribodo írta...

Rózsa, nagyon várom a könyvedet!

Rozsa T. (alias flora) írta...

Klàri, feltétlen elküldöm, mihelyt "vilàgra jön"!

aliz írta...

most látom csak, milyen jól elbeszélgettetek itt! :) De nem lenne ideje új témába fogni? (Ági?)