mi a történelemben és bennünk a történelem

1944 június...háború, deportálás, bombázás - sínek mellett , gyors , rohanós menetben, én mindent alulról látok, szoknyák alját is, és felülről fülsiketítőn süvöltő ijesztő zajokat, és furcsa kis fekete hosszúkás tárgyakat csoportban lefelé zuhanni fölöttünk-mögöttünk, egy állomásépület felé tartunk... ... (remélem jól emlékszem, bár senki nem mesélt róla, de ez lehet első emlékem, és főleg "hang"képem, csak utólag döbbentem rá, hogy azok az apró süvítő micsodák az égből bombák lehettek...) (de mire lehet emlékezni másfél évesen?, arra ami a legerősebb...)

1945 május vége vagy június eleje egy rét közepén egy tó, abban fürdünk (ez volt a felszabadulásunk Theresinből?), kapok egy tábla csokoládét is, egy orosz katonától

ezen a képen már itthon a Rózsadombon, anyu unokatestvérénel vagyok "felszabadulva":

1949? államosítás (iskolából jövök haza, idegen, morcos emberek vannak nálunk írják fel még a csillárt is, az előszobánkat ,kis szobánkat (ahol albérlőnk volt) el is veszik, befalazzák, ezzel a rendes főbejáratunkat is (később lent a konyhánkat is) anyu átrendezi a bútorokat... a szalongarniturát a befalazás elé rakja a belső szobából (a "szalonból") (amit lezárt és mondta, ne is beszéljek róla, mert azt is elvehetik)

1953 Sztálin halála -  vigyázzban állunk, az általános iskolában, sírunk .... 

1956 október vége ....az ötágú vöröscsillagos  szovjet emlékműdöntésen nem vagyok ott, a gimi előtt,  az ált iskolánkban (ez már másik), a felügyelőtanár azt mondja, hogy ő azt se mondja, hogy menjünk, azt se hogy igen...én haza megyek: anyu félgyógyultan fekszik otthon, a szegedi klinikát , ahol feküdt, kiürítették..., közlöm vele az utcán felszedett röpiratból, hogy visszakapjuk a házunkat, csak mosolyog, nem is érdekli már...

1956 november  eleje, tankok kísérnek a macskakövön iskolába menet, felverik az utca csöndjét

1961. április 12 Gagarin űrrepülése - rádión halljuk, anyu sír, miért, kérdem lelkesen, de ő csak sir, tán maga se tudja miért vagy nagyon is....

1961.május. a ballagáskor velem mondatják a beszédet a visszaállitott hősi emlékmű előtt, nem is ellenőrzi a kulturos tanár, megbizik bennem, pedig alig tudom összehozni, tele van javitgatásokkal a piszkozatom... de túlesek rajta hamar, röviden, csak azt nem értem később egy fotón, hogy miért néznek olyan feldúltan é s ellenségesen(?) rám szemben az iskolatársak(?).. (vagy utólag magyarázom be?)

1962 október  Kubai rakéta válság - egyetemi kollégium, másodévesek vagyunk,. pánik, mindenki azt hiszi itt a világ vége, de legalább is háború lesz, szobatársam azon siránkozik, hogy még nem  is volt igazán együtt a vőlegényével...

1968. június 6 Robert Kennedy megölése...gimis osztályommal kirándulás a szegedi füvészkertben vagy szarvasi arborétumban, mér nem is tudom, csak azt, hogy  ott halljuk döbbenten, a virágágyasok közt a hirt... - később kolleganőm felemlegeti, hogy azokban a napokban összefutva a gimifolyosón, rászóltam, hogy  "mit mosolyogsz, most ölték meg Kennedyt"

1968 augusztus 20- prágai bevonulás:  Bécsben vagyok  a nagybátyáméknál, aki reggel azzal ébreszt, hogy "kitört a 3.világháború" Mindenki odavan, félnek(?) Rizikós, hogy tudok hazautazni? de nem értik én miért vagyok oda, hiszen tudok oroszul... bennem a bizodalmuk:), nem is félek már, inkább szégyellem magam(?)   közvetítéseket hallgatunk-nézünk Prágából, a Vencel térről, szinte megállás nélkül (újra kezd viszolyogtatni a német nyelv hangzása, ez még 44-ben épülhetett belém - most látok életemben másodszor tankokat)

1970-es árvíz, kitelepítés Vásárhelyre, nő, gyerek nem maradhat a városban, Makón, a csordultig teli Maros partján...én egyszer visszaszökök, engedéllyel, az írásbeli érettségi dolgozatokért, amit a legfelső szekrénypolcra raktam,,,biztonságból, még mielőtt ripsz-ropsz evakuáltak bennünket...s abban se voltam biztos, hogy becsuktam-e az ablakot , redőnyt a sietségben, megkértem egy férfikollegám, ha felénk jár, tegye meg, hát épp most csapódik az általam előbb kitámasztott redőny rám, köszönöm...:)

1986 április 26 Csernobil . hajnalban Amerika hangján hallom a borzoló híreket a csernobili atomerőmű balesetről, széljárásról...ami erre is jöhet...,pánikba esem, hideg ráz vagy az ideg, lányom másfél éves pirospozsgás majd kicsattan,,,,

 

 azt se tudom mit csináljak, mit adjak enni majd neki, merjünk-e kint sétálni,úgy vásárlom a tejporokat az üzletben, még hosszú ideig, hogy a szavatossága ill gyártása minél régebbi legyen , de legalább is a baleset előtti......

1989 rendszerváltás...környékén :  kislányom székre állva parodizálja a parlamenti tudósításokat, politikusokat, karikaturákat gyárt az aktuális politikáról (Gorbacsovról is!) ..

 lásd Ex Symposion  "rendszerváltás gyerekszemmel" c. számában... s igy emlékszik vissza:(érdemes elolvasni)
http://exsymposion.hu/index.php?tbid=article_page__surfer&csa=load_article&rw_code=_3007

(én is benne vagyok ám: fontos szereplőként:

 "Anyukám feljegyzi az összes aranyköpésnek vélt mondatomat, így a politikai indíttatású szövegeimet is; az évek alatt, amíg nem tanulok meg írni, tucatnyi kockás füzet telik meg anyám kiolvashatatlan felnőttbetűivel. Szorgalmas titkárnő és valódi ügynök ő, gyerekkorom jelentéseit felnőttkoromra tartogatja. Néha már idegesít is, hogy ha hozzá beszélek, csak a görnyedt hátát látom, ahogy a füzetei fölé hajol, másrészt viszont ez adja is alám a lovat, mint Petőfi Sándor a csatában, egyre kevésbé kételkedek abban, hogy milyen fontos, amit mondok.

 1989. október 23: a köztársaság kikiáltása , a zászló kitűzése ---én angol átképzésen vagyok Szegeden, (mert ugye az orosz már nem kívánatos idegen nyelv) megszakítva az órát nézzük a tévén ahogy Szűrös Mátyás a parlament egy ablakán  kihelyezi a nemzeti színű lobogót, emelkedettséget akarok érezni, de valahogy nem megy, a látott kép nem elég nagyszabású hozzá, meg a helyzet se

és innen elég kusza minden ,azt hiszem abba is hagyom, még nem elég a rálátásom...a közelmúltra, a gyors váltásaira, változásaira...

és lehet, hogy már nem is lesz

(a múltat viszont egyre élesebben látom, ez is valami)