2017. október 2., hétfő

Álmokról röviden

"Rémálom"
   Úgy tűnik, nehezen indulnak el közös blogunk ihletett pillanatai... Elkezdem hát én, hátha mások is kedvet kapnak!
   Álmok... Alva és ébren...
   Bevallom, az alvás közbeni álmaimra nemigen emlékezem. Állítólag mindenki álmodik és csupán gyakorlat kérdése, hogy emlékezzünk is rá. Egy-kettő elég rendszeresen visszajár kísérteni és nem is kell hozzá nagy beavatottság, hogy megfejtsem őket.
   Sokszor futok a már mozgásban levő vonat után, de reménytelenül. A lekésett vonat valószínűleg elvetélt álmaimat is jelentheti. Futok, futok kifulladásig s a vonat egyre gyorsabban távolodik...
   Egy másik visszatérő és kínzó rémálmom érettségi szóbeli matematikából. Valami rettentően bonyolult egyenletet kell a táblánál megfejtenem és hiába töröm a fejem, megbénul minden szellemi erőfeszítésem...
   Érdekes módon, többször is álmodtam a következő helyzetet: Gilbert-rel már több éves házasság áll mögöttünk, külföldön lakunk (egyikünk hazájában sem) és egyszercsak poligámiával vádolnak... A törvény szerint nem érvényes tehát a G-rel kötött házasságom, mert évekkel előtte már volt egy férjem (nem tudni, kicsoda, mi lett vele, elhagytam, de válás nélkül, elveszett a messzi múlt homályában, de előkerül valami irat, mely bizonyítja)... Csak a reménytelen szituáció emléke marad fenn.
   Valamivel egyszerűbb az ébren álmodott és be nem teljesedett vágyaimról számot adni.
Van belőlük egy-kettő. Az első valószínűleg a képzőművészet kacskaringós ösvénye felé vezetett volna, a színek, képek részegítő világába, ha el nem vesztettem volna szem elől. Ha viszont tehetséget választhattam volna magamnak, valószínűleg az éneklés, zene mellett döntöttem volna. Sajnos, tehetségem nem volt hozzájuk, csak vágyaim...

11 megjegyzés:

Ági írta...

Ó, de jó, hogy írtál! Már azt hittem, most hal el végleg a blogunk.

klaribodo írta...

Nem merek írni. Éppen ma elestem Esztergomban a hepehupás termésköves utcán, valahogy összekapartak idegen emberek. Itthon délután újraálmodtam az esést, de álmomban nem lehetett látni, ki lökött el egy számítógép elől, és miért szorította le a fájós karomat annyira, hogy a saját kiáltozásomra ébredtem. A férjem meg rohangált a lakásban, hogy mi bajom. Na, ilyet nem lehet most írni.
Van egy képem még messziről, anyuékkal álmodtam azt, lehet, hogy leírom, mert szép.
Rózsa, a matektől sokan tehetetlenné válunk, pl.én is.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Ági, kár lenne érte! Én néha visszaolvasgatom... Dokumentum.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Klári, írjál feltétlenül! Nem dőlhet ki egyik oszlopunk!
Remélem, hamarosan kihevered az esést! Én is félek tőle manapság nagyon.

Kelemen Éva írta...

Úgy látszik, hogy a valaha volt érettségizésünk sokunkat kísért még hosszú évek távolából is. Nálam a felkészülésre szánt idő pontos beosztásának meghiúsulása az, ami a leginkább nyomaszt még ilyen messzeségből is. A másik, amikor arra gondolok: egy bonyolult magyar szöveget hogyan tudok én németre lefordítani. Sehogy! Fordítva még csak-csak volna rá esélyem:)))
Amúgy az álmok elmesélése kimeríthetetlen téma.
Tegnap este egy fényképre nézve kértem magamtól: éjjel álmodjak Vele! És csodák csodája, de megtörtént, és még emlékeztem is az álomra.
Ha minden így teljesül(het)ne...

Rozsa T. (alias flora) írta...

Éva, valóban nagyon kellemes lenne, ha mindig így "megrendelhetnénk" az álmainkat! Sőt, akkor biztosan hamarabb rászánnám magam a lefekvésre...
Érdekes az is nagyon - főleg, ha az álom kellemes - ha rövid megszakítás után folytatódik, amikor "visszaalszunk"...

Ági írta...

Valamikor a 90-es évek elején volt egy könyv, ami éppen erről, az álmok "megrendeléséről" szólt, vagyis hogy hogyan lehet elérni, hogy arról álmodjunk, amiről szeretnénk. Sajnos, már egyáltalán nem emlékszem az ott ajánlott technikára. Persze nem tudom, lehet-e hinni az ilyen módszernek, én magam nem próbáltam ki akkoriban.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Ági, utána kellene nézni, biztos van ilyen edzéstechnika. Van, aki direkt ilyesmivel foglalkozik.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Emlékszem, Szőke annak idején az egyetemen élénken érdeklődött a pszichoanalízis, az álmok magyarázata iránt. Egyszer kérésére elkezdtem egyet elmesélni, de annyira faggatni kezdett hirtelen, hogy féltem, túlságosan "leleplezem" magam és bevallom, csaltam egy kicsit, félrevezettem a végén, hogy ne tudjon "megfejteni" teljesen...

aliz írta...

a tudatos álmokról beszéltek!

Flora, Szóke később még inkább érdeklődött a pszichológia iránt, képzett pszichológus lett (bár irodalműrként is az (volt) (és sajnos(?) kiváncsi is:)

Ági írta...

Találtam egy Tudatos álmodás című weboldalt és egy Facebook-oldalt is "Tudatos álom, irányított álom" címmel, mindkettőt ugyanaz a személy tartja fenn. Még nem tanulmányoztam egyiket sem, de majd megnézem kicsit mélyebben.