amikor pl a háború után amerikai csomagban jöttek ruhák, kifejezetten zavart, hogy a többiek nem ilyenben járnak...
először gimnáziumban volt egyenruhánk,* de azt kifejezetten nem szerettem: a magyar tanárnőnk ötlete volt, szerintem túl magyaros (félreérthetőség miatt nem akarom azt mondani, hogy ...hej, parasztos...mint Kukorica Jancsi neve...bár én se szégyelltem... de szerintem nem is volt diákos, egy húzott rövid ujjú (dirndliszerű) piros fehér pöttyes ruha, alól ráncbaszedett, felül ovális kivágással....mikor Egerben voltunk kirándulni, benne, mindenki azt hitte sajnálkozva, hogy árvaházból jöttünk...
(ez az első személyi igazolványképem a pöttyös ruhában, hát ilyen ni...:)...velem együtt:
aztán volt diáksapkánk is, Bocskai féle, oldalt arany zsinórral (sújtással?) jelölte, hanyadikosak vagyunk épp. na ezt a szövetkalapot együtt a nyári piros pöttyös ruhánkkal viselni, melegben, maga volt a borzalom, többnyire csak a gimi sarkánál vettük föl , mert a kapuban az egyik tanár ellenőrizte is, hogy rajtunk van-e
nekem sikerült is elveszíteni, sőt később egy alkalomra muszáj volt kölcsön kérnem egy külön fellépésre, és még azt is elhagytam valahol... (nincsenek véletlenek)
tessék megszemlélni, iskolába menet, harmadikosként, még a frizurám is elnyomja... de a ballon kabáthoz nem áll olyan rosszul mint a pöttyöshöz (a ballon kabát alatt köpeny, fehér gallérja látszik viszont)
ja, jut eszembe, az ünnepi ruhánk matrózblúz volt (ezt is anyu varrta), ezt szerettem, a sötétkék rakott szoknyával (ami mellesleg eredetileg egy gyapjúzsorzsett mályvaszínű volt, (ez is fránya amerikai divatdarab,csak anyu-ezermester befestette sötétkékre, egy hatalmas üstben kavargatva - emlékszem, de senki nem mondta volna rá, hogy festett)
még a gimi bálakra is ebben mentünk, csúfolódott is egy felnőtt táncosom (a fogorvosom) vele... (engem meg ővele a többi lány)
köpenyekre is emlékszem a mindennapokból, különféle volt, szerettem is, praktikus volt, nem volt olyan sok ruhám, hogy ne tűnt volna jó megoldásnak...volt egy fekete klott(?) rövid ujjú, amire hosszút is lehetett rágombolni, ez pont olyan volt mint az Esős vasárnap kultfilm diáklányain (igaz, akkor már első éves egyetemi hallgató voltam)...
nagyon szerettem azt a sötétkék kötényszoknyát (azt is anyu varrta, és nem is volt igazi köpeny), az alá változatosan vehettem felsőket, még a kedvenc blúzom is
az egyetem egyenruha nélkül telt el, de kezdő tanárként újra visszajött a köpeny, csakhogy az inkább fehér volt ... érdekes módon ezt is inkább szerettem mint nem, valahogy ettől, ebben éreztem igazán tanárnak magam, legalább is hozzásegített, és szép is volt, rendezett külsőt adott,,,
itt órán ill.gyerekekkel , kollegákkal a fehér köpenyben, a gimiudvaron
aztán elkopott . elmúlt ez a viselet is (mint a tanárság, csak még jóval előbb)
már nincs egyenruhám.
(talán egy még vár rám, de erről nem beszélek,,, pedig ez azért egyen... fehér egyszerű vászon, mert az alkalom amire utoljára felvesszük illetve ránk adják, demokratikusan, mindenkire egyaránt, egyformán érvényes...)
* bocs, nem akartam kihagyni se letagadni az úttörő egyenruhát, mert általánosban az azért volt...mármint fehér blúz piros nyakkendővel, ünnepi iskolai alkalmakra többnyire, de nem vittük túlzásba...bár volt a funkciót betöltőknek komolyabb úttörőingje, meg övcsattja miegyéb, de én általában csak egyszerű tag voltam ...
nehezen is találtam úttörőruhás képet, (ezt az olvasós, kertes-macskásat valami ünnepség utánit,,,tán jutalomkönyv évzáró után? szép remények....meg még az utcán szembeszomszéd már gimista-nem úttörő lánnyal:)
viszont igen egy régit, anyukámról és három testvéréről... fel kell még ezt ide tennem, lám
egyen matrózruhában vannak rajta
és igen , itt még nem egyenruhaként, mert még nem is vagyok gimista ekkor, de matrózblúz van rajtam is,,,, azt hiszem, az unokanővéremtől örökölt...
4 megjegyzés:
Köszönöm, Aliz, hogy végigvezettél az egyenruháidon, jó volt olvasni :)
Kedves Kriszta, én is köszönöm a megjegyzésed, jólesett:)
Körülbelül én is ugyanezt az utat jártam végig (kivéve talán az amerikai csomagot... :) Lehet, hogy egyszer összeszedem az emlékeket.
nosza! (én a múltkor lemaradtam az iróasztalokról, nehogy úgy járj! )
Megjegyzés küldése