2017. március 25., szombat

íróasztalaim

   A hokkedli, mint első munkaasztal Áginál! Ismerős! A miénknek fehér volt a lába és almazöld a teteje: anya festette be?... Lehet. Ezen írtam első "irodalmi szándékú" szövegeimet egy kockás füzetbe, úgy 10 éves korom körül... Nyoma sem maradt. Nem a hokkedlinek. Kár.
    A leckémet eleinte a konyhaasztalon írtam: ott volt a legvilágosabb, a legmelegebb.
Később, amikor már több könyv, füzet kellett, előfordult, hogy a középső szobában, a szőnyegen teregettem szét mindent és afölé görnyedve dolgoztam, ami nagyon bántotta anya szemét, mert legszívesebben ő mindent glédába állított volna! A rendetlenségben nyilván volt némi ellenállás is részemről... Emlékszem, ilyen földön térdelő helyzetben kezdtem el festeni is rajztanárnőnk, Emmi néni néni lelkes biztatására, ötödikben. Illusztráltam a "János vitéz" minden énekét egy nekifutásra! Csak az előszoba csempéin fértem el, mindent kiteregetve, térden. Furcsa módon sem a csempe hidege, sem a keménysége nem maradt meg...  
   Ági emlékszik még jobban, mint én, a Móra kollégium tanulószobájára, melyet vizsgaidőszakban jobban látogattam, évközben inkább az ágyamon olvastam. Sőt, szigorlatok előtt a folyosók kanyarulataiban leterített pokrócon is tanultunk éjjelente, még a telefonfülke is foglalt volt. Egy újabb kép ugrik be: éjfél után van jócskán, küzdök az álmossággal a pokrócomon. Egy ötödéves lány érkezik, kezében vodkás (vagy pálinkás) üveg, aminek az alján lötyög még egy kis maradék... "Hát te mit csinálsz itt? Azt hiszed, megéri? Inkább húzd meg ezt!"  -  nyújtja felém az üveget... Azt  hiszem, megköszöntem, de elutasítottam, mert az ízére nem emlékszem...
   Rengeteget költöztünk, így íróasztalaim is sokat változtak, mert nem követtek az új helyekre. Új hely, más környezet, más íróasztal, új élet, fel se tudnám sorolni őket. Itt, ebben a házban, ahol a 27. évet töltöm (rekord!), az írás többnyire a képen látható asztalnál történik, a képernyő előtt, az ebédlő sarkában. Pedig van egy "igazi" dolgozószoba is, a Gilbert-é, ahol könyvei születtek. Ideális hely lenne, a kertre néz az ablaka (amin ő sose nézett ki), könyvek bélelnek 3 falat. Ritkán megyek föl, a 36 lépcsőfok miatt. Amire szükségem van itt kéz alatt, lassan levándorol a földszintre. 
   Amúgy néha a konyhaasztalnál is írok, háttal a radiátornak, szemben a kerttel, de ott többnyire kézzel. Teleírtam már 2009. óta 4 füzetet (átlagban 240 oldalasak), most telik be az ötödik, 3 oldal híján...

12 megjegyzés:

mick írta...

3 megjegyzés: - Bátyámmal hokedliról ettünk kis sámlin ülve. Karunkkal akartuk biztosítani az elég nagy térfelet: Ez az én felem. A területfoglalás (territórium) örök. - Egyik munkahelyi főnök mesélte, hogy jó drágán vette Duna-partra néző polgári lakását. Elmondása szerint tíz év során soha nem nézett ki az ablakon. Többnyire a redőny is le volt húzva. - Az öt kötetnyi anyag teljesítmény.

aliz írta...

a cimet láttam csak, de tudtam, ki a szerző:)

Ági írta...

Rózsa, tényleg, a kollégiumi tanulóasztal! Ez nekem nem jutott eszembe, de majd később pótolom egy nr.2-es bejegyzéssel. :)
Örülök, hogy meggondoltad magad és mégis írtál erről a témáról.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Mick, köszönet a részletes hozzószólásért! Öcsémmel a területfoglalás nem volt probléma: a lehető legkevesebbet ("minimum syndical" - mondják itt, vagyis "szakszervezeti minimum"-ot) töltött a papírmunkával... Ha lehetett, kinn volt a szabadban.
A főnököd elgondolkodtatott... Hányszor fontos a megszerzése olyan dolgoknak, melyekre később rá se nézünk. Pl. sok könyvet meg KELL vennem sürgősen, az elolvasása meg ráér... A fontos, hogy MEGLEGYEN... mert ugye, később feltétlen el fogom olvasni!

Rozsa T. (alias flora) írta...

Aliz, vajon honnan tudtad? Sokan írunk ezen a blogon...

Rozsa T. (alias flora) írta...

Ági, én is örülök, ha írsz majd a Móráról! Nekem elég sok emlék kiesett (annyi mindennel keverednek életem állomásai...), te pedig olyan pontosan emlékszel minden részletre! Mindig is csodáltam...

klaribodo írta...

Már gyerekkorban is jó, ha van az embernek valamije. Mi többen voltunk testvérek, külön asztala, de még hokedlije se volt senkinek. Minden a felnőtteké volt, hely kellett az otthoni munkáikhoz. Bennünket beadtak a napközibe.
Most kinézek a kertre meg körben a hegyekre, és a régi zsufi rémlik föl mögöttük.

aliz írta...

a sok közül gondoltam,hogy te irtad, a(z árulkodó) cimről - intuitive. ráérzés.... nem tudok mást mondani most se:)

Rozsa T. (alias flora) írta...

Klári, nálunk is közös volt szinte minden, de nekem ez akkor fel se merült... Sőt, a közös szoba az egyetemen, majd albérlőként folytatódott kezdő tanár koromban s csak G. halálával lett külön szobám... Sőt, egy egész ház... de ütres.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Aliz, érdekes...

klaribodo írta...

Rózsa, nem így értettem.Hogy legyen valami, amiről vagy akiről egyedül én gondoskodom, volt pl. fiókom, abban én csináltam rendet, mindig tudtam, mit hová teszek és miért ott a helye annak a tollnak, a kölcsönkönyvnek mindig jobb kéz felől hátul, hogy megtaláljam, ha már asztalom nincsen.
(Külön szoba, külön lakás, abban külön íróasztal saját renddel vagy rendetlenséggel később lett. Ki tudja meddig.)

Rozsa T. (alias flora) írta...

Klári, én is erre értettem kb. mert még saját fiókom se volt... Itt lett egy külön dolgozószobám, ebben a házban, 1990-től.