2016. július 22., péntek

A köszönés útvesztői

   Bevallom, bennem akkor tudatosult igazán a Magyarországon a 70-es években használatos köszönések széles skálája és még bonyolultabb kódrendszere, amikor Gilbert probált bennük eligazodni s magától értetődően engem kért meg, hogy elkalauzoljam e dzsungelben.
   A tanáriban a jóreggelt, jónapot stb. volt a támpont. A fiatalabbak között a "szia", "sziasztok" még csak érthető volt, bár etimológiája talányos. Még a "viszontlátásra" akadályát is vette, bár kicsit nyelvtörőnek találta. 
   Amikor a családot kezdte látogatni, a helyzet rendkívüli módon bonyolódott. Engedelmesen köszönt a "jónapot"-tal, de megmagyaraztam, hogy családi kötelékeken belül ez hidegen, hivatalosan hat, mintha a postás vagy a végrehajtó érkezne... A "csókolom" használatának számtalan árnyalatát nehéz volt megemésztenie. Pl. nagynénémhez szólva kiválóan megfelelt, de lányát, unokatestvéremet már öregítette... Nem beszélve a férfiakról, akikhez nem volt tanácsos ily módon fordulni... Anyának se köszönt így soha, s ebben tükrözodött bonyolult viszonyuk is, mely megértésből és ütközésből ötvöződött. Azt is megmagyaráztam, hogy  abban az esetben, ha a családi kapcsolat lazább, nyugodtan jöhet a "jónapot" is... Sőt, vannak személyek, akiknek én "csókolom"-ot köszönök ugyan, de neki főleg nem muszáj! Mindez még jobban megerősítette a gyanújában, hogy a magyar nyelv sokmindenben a "feeling"-re hagyatkozik, ahelyett, hogy világos, vonalzóval meghúzható szabályoknak engedelmeskedne. Ezzel én is mélyen egyetértettem.
    A francia nyelvben mindez sokkal egyszerűbb, demokratikusabb. Fiatalabbak között a "salut!" járja. A "bonjour", "bonsoir" mindenkinek megfelel, mellékzönge nélkül, de udvariasabb hozzátenni a Monsieur, Madame megszólítást, esetleg az illető keresztnevét bizalmasabb viszony esetén, távolabbi esetben a családnevét: "Bonjour, Monsieur Legrand", "Bonjour, ma chère Anne". Unokáimnak kijár reggelente a "Bonjour, ma chérie", este pedig a "Bonne nuit, ma beauté" és a becézés egyéni és végtelen verziói.

2 megjegyzés:

klaribodo írta...

Végül családon belül kinek hogyan köszönt Gilbert? Édesapádat biztos tegezte, de már az Anyát nem biztos...
Nálunk úgy alakult, hogy mivel én tegeztem a szüleimet, a férjem megkérte, hogy ő is. Az idősebb nőrokonnak kezét csókolom járt, a férfiakkal összetegeződött.
A "salut", vagyis "üdvözlet" nagyon nyegle lett volna magyarul. A "minden jót" elköszönéskor olyan szemforgató. Mint a "további szép napot" a boltostól. A megszólítás külön stílusbeli árnyalatairól nem is beszélve. Magyarul nehezebb mint franciául. :)))

Rozsa T. (alias flora) írta...

Sokkal nehezebb magyarul, Klári! Sokminden "megérzés", hallgatólagos megegyezés kérdése. Apát sem tegezte, természetesen, mint ahogy én sem az ő szüleit. (a megszólitások külön bonyolult fejezet!) A "salut" is főleg a fiatalabbak között járja.